4/26/2015

Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2015

Sziasztok, ez most egy kicsit közvetlenebb, beszélgetősebb bejegyzés lesz, ugyanis leírom a Könyvfesztiválos élményeimet. Reggel 9 körül indultunk el otthonról és 11 körül értünk Budapestre, a Millenárisra. Idő közben vagy háromszor körbementünk a városban, mert eltévedtünk.....a GPS-el.. Ez már komolyan művészet.. Szóval odaértünk, az utazásunk utolsó 10 percében már sms-ben irkáltam Annával (@VAnna), aki rögtön, mikor beértünk meg is talált. Anyáék odaadták a napi betevőmet és el is váltak útjaink, majd Annával elkezdtük feltérképezni a területet. Körbejártunk egy csomószor és ő volt a térképem, mert néhányszor célirányosan elindultunk (volna) valahová és én a másik irányba vettem a lendületet, ő meg csak így nézett rám, hogy "Öhm.. Kíra, az ellenkező oldal..".  Be is szereztem néhány könyvet a KMK-nál, ahol akkora volt mindig a tömegnyomor, hogy át kellett magam verekedni az embereken néhány könyvért, de megérte. Kaptam KMK-s csokit, könyvjelzőt, karkötőt és nagyon kedvesek voltak az eladók is. 
Olyan jó érzés volt azt a sok molyos névjegykártyát látni, többen is rám köszöntek csak úgy és erre ilyen "Wáhhháááá elleptük a világot" gondolataim támadtak, mert olyan király. Ezúton is üzenem Zeyna-nak, hogy nem volt gáz, hogy odajött, tök jó volt. Az egyik kijáratnál összefutottunk lollippivel, aki épp befelé sietett és benne is vagyunk a Könyvfeszt összefoglaló videójában Annával együtt.


Pont én kerültem fel az egyik dedikálós fényképre.
Remélem nem baj, hogy lenyúltam Facebookról.
Voltam dedikáláson is, aminek az volt a forgatókönyve, hogy kiszúrtam elől Hédit (lexa 24), aki odaintett magához, én meg pofátlanul oda is mentem hozzá, szóval ezúton is bocs mindenkitől, aki sorban állt...  Aláírattam a Szívritmuszavart és az Enigmát, vittem volna a többit is, csak nem bírtam cipelni, ugyanis mindkét példányból kettővel érkeztem, mert hoztam a barátnőimét. Nagyon jó volt találkozni a két írónővel, aranyosak voltak és kaptam könyvjelzőket is, amiket nagy becsben fogom tartani. Lehet, hogy kicsit zavarban is voltam, de nagyon örültem a dedikálásnak. 
Azután Annával elnéztünk a molytali felé is, ahol vagy 10 percig álltunk, hogy odamenjünk vagy ne menjünk, mert hát nem is tudom miért, de végül odamentünk és én nem hiszem el, hogy nem láttam dorothy_emeraldot, bár lollippi-t sem észleltem, mikor másodjára is megtámadott a kamerájával, szóval mondhatjuk rám hivatalosan is, hogy rövidlátó.. Fay-nek is odaadtam a névjegykártyáját.
Fél 3 körül Annának sajnos el kellett indulnia hazafelé, szóval engem örökbe fogadott Hédi (lexa24) és Evi (khverd), akikkel kalandos utat jártunk be. Egy darabig még ott ültünk a találkozón, ahol emlékeim szerint a sós vs. édes tökfőzelék, a cukros borsos káposztás tészta és a lekváros szalonna volt a témamajd a Benina dedikáláshoz vezetett utunk, akinek Hédi vitt valamit, és amíg átverekedte magát a tömegen a kezembe adta az Iconst, ami azt hiszem, hogy végül Attilánál kötött ki. Evi elment megvenni Fredericot, aki egy olyan sétálós lufi panda és tegnap még Fernandonak hívták, majd mikor újra összekoccantunk hárman, elszáguldottunk a Vivien Holloway dedikálásra, bár csak Hédi dedikáltatott, én megfigyeltem a terepet, mert már nagyon szeretnék olvasni valamit az írónőtől. Igazából Hédi azt hiszem vagy 2 órán át kereste Attila the Bookaholicot (Cortez) , akit végül Evi szúrt ki a tömegben, pedig pont akkor jött az isteni szikra a Bookaholic keresési taktikára, hogy tengerszint feletti két méterre irányítjuk radarjainkat. A lényeg, hogy végül meglett és az észrevétel pillanatában Evi az egész nap rá jellemző lelkesedéssel közölte is velünk: "Te, megvan Attila.....", akitől végül azzal búcsúztunk, hogy elmondtuk, hol vettük a pandát..   Itt volt egy elég vicces történés, amire Evi remélem áldását adja. Hédi épp a nagy Youtube celebbek (Rád gondolok, Atka) társalog, amire minimum mindenki tányérnyi szemekkel nézne, mikor Evi teljesen szenvtelenül súgja nekem a pandát a feje mellé tartva: "Nekem már nagyon kell pisilnem".  Én itt hisztérikus röhögésben törtem ki, majd lepasszolták nekem Fredericot, majd... hát... én elég rossz technikával sétáltattam, mert csak húztam magam után és lobogott a szélben, amit mint utólag kiderült néhány moyl is észrevett és gondolom eléggé WTF arccal nézhettek, tehát feltűnő jelenség voltam...  Öhmmm.. Ezután gőzöm sincs mit csináltunk, totál kiesett.. Ja, megvan.. Én elmentem megvenni a Méreghercegnőt és a Démonüveget, amik nem voltak ott és mást vettem helyettük, majd odacsapódtam ismét Hédiékhez, akik Andie-vel (Ravey) beszélgettek épp és végül tök jól eldumáltunk nem tudom meddig úgy alapból a könyvekről. 
Ezután elváltak útjaink velük is, ugyanis indultak haza, én meg megkerestem a szüleimet, akik a Rockforce koncerten tomboltak teljes mellbedobással. Megvártuk a koncert végét és utána elrángattam őket egy bevásárlókörútra "a maradék pénzemet is el kell költeni" alapon és utána már 5-kor ott ültem a Lázár Ervin terem előtt, hogy időben bejussak a VP-s talira, ahol nagyon sok izgalmas háttérinfót elmondtak és, bár a nyereményjátékon nem nyertem, ergo nem húzták ki a nevem, mindenki kapott egy meghívót az első KMK könyvesbolt zártkörű megnyitójára és egy VIP nyitás előtti vásárlásra, szóval ez volt az exkluzív meglepetés és még rágom apa fülét, hogy menjünk el, ugyanis Budapest nem a szomszédban van, de szeretnék ott lenni, mert egyszer adódó lehetőség. A tali után elindultunk haza felé és hulla fáradtan este 9-kor betámolyogtam a szobámba. Egy felejthetetlen élmény volt. Ne haragudjatok, ha valakit kihagytam, de sok felhasználónévre nem emlékszem, úgyhogy írjátok meg molyon, ha kimaradt és módosítom.

És most jöjjenek a szerzemények.. Muhahahaaaa..

Hédi szerint annyira nem voltam monster, de szerintem az voltam, nézőpont kérdése.. Összesen 10 könyvet zsákmányoltam, de még kettőt rendelni tervezek. Ehhez nem igazán szeretnék mit hozzáfűzni, a kép magáért beszél.

 
A könyvek, amiket szereztem
És a könyvjelzők is.. Bár itt nem voltam annyira elvetemült..


És minden együtt.


U.I. Bocsánat a rengeteg fényképért, de sok mindent szerettem volna megosztani Veletek és annyit szövegelni már én sem tudok, hogy kitöltse a képek közötti helyet itt fenn. Remélem tetszett a bejegyzés és nem baj, hogy kicsit személyesebb hangvételű lett és, hogy nem mindig érthető, mert még mindig extázisban vagyok és ilyenkor nehéz értelmeset írni.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése