Sziasztok! Bocsi a rövid bejegyzésért, de ismét a nehéz beszélni arról, amit imádsz szindróma áll fent és szeretném mondani, hogy sajnálom, de most, hogy elkezdődött a suli és már gimibe járok sokkal nehezebb időt szorítani a könyvekre, ezért előfordulhat, hogy hetente csak egy bejegyzést hozok.
Eredeti cím: Demonglass
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 304
Ár: 2999
Stílus: ifjúsági, romantikus, urban fantasy
Történetünk Sophie nyarával folytatódik, amit a Hex Halltól távol, Angliában tölt az apjával és a tanáccsal. Egyre több furcsa dolog történik, néhány kérdésre választ találunk, de ismét felmerül egy csomó, szóval mi, olvasók nem vagyunk előrébb. Míg a Hex Hall egy laza, romantikus, vicces boszorkányos bevezetőkötet volt, ez már a kőkemény eksön. Többet megtudunk a démonokról és úgy unblock a természetfeletti lények történelméről is. Engem meglepett, hogy a végén ki lett a gonosz karakter, de erről nem fogok részletesen beszélni, mert az értékeléseimet hagyom a spoilermentes mederben.
Szóval az első résznél jóval ütősebb, izgalmas, szarkasztikus sztorit kaptunk egy csipetnyi románccal. Ezzel a második kötettel új kedvenc sorozatot avattam, remélem mihamarabb kijön a folytatás, mert a függővég az gyilkos. Értetlenül állok a dolog előtt, ugyanis Sophiet valamivel badassebbnek ismertem meg. Mi az, hogy úgy sétált el, mint valami gondtalan nyugdíjas a virágozó kertben, holott körülötte... Á, nem spoilerezek.... Szóval igen, a vége az durván kiüti a biztosítékot, ezért is remélem, hogy mihamarabb jön a folytatás és kapunk még egy kis jó sok Archert.
Eredeti cím: Demonglass
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 304
Ár: 2999
Stílus: ifjúsági, romantikus, urban fantasy
Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.
Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.
De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?
Ez a rész valamiért sokkal jobban tetszett, mint az első. Akciódúsabb volt és úgy érzem, hogy Hawkins végre megtalálta azt a vonalat, amin haladhat tovább, bár kevesebb Archert kaptunk. Volt néhány negatív dolog is, de ne szaladjunk annyira előre. Imádtam!
"– Akkor miért voltál vele?
– Ő volt a célszemélyem.
– Ki állított rá, A Szem?
– Nem, a kiscserkészek. A boszorkányrandis jelvényt nem kaptam meg.
– De van legalább három „A hét rohadéka”-kitűződ, ami nem kis teljesítmény."
"– Akkor miért voltál vele?
– Ő volt a célszemélyem.
– Ki állított rá, A Szem?
– Nem, a kiscserkészek. A boszorkányrandis jelvényt nem kaptam meg.
– De van legalább három „A hét rohadéka”-kitűződ, ami nem kis teljesítmény."
Történetünk Sophie nyarával folytatódik, amit a Hex Halltól távol, Angliában tölt az apjával és a tanáccsal. Egyre több furcsa dolog történik, néhány kérdésre választ találunk, de ismét felmerül egy csomó, szóval mi, olvasók nem vagyunk előrébb. Míg a Hex Hall egy laza, romantikus, vicces boszorkányos bevezetőkötet volt, ez már a kőkemény eksön. Többet megtudunk a démonokról és úgy unblock a természetfeletti lények történelméről is. Engem meglepett, hogy a végén ki lett a gonosz karakter, de erről nem fogok részletesen beszélni, mert az értékeléseimet hagyom a spoilermentes mederben.
Sophie szarkazmusa ebben a részben is virágzik, imádom a csajt. Gyakran hangosan felnevettem a beszólásokon, Archer pedig még mindig a nagydumás, de belül romantikus rosszfiú, akit nem lehet megunni. És kérlek szépen, itt jön az a rész, hogy WTF? Szerelmi háromszöget érzek a levegőben? Miért? Egyrészt, eddig ennek nem volt semmilyen jele, de most minek... Utálom a szerelmi háromszöget! Ha marad is, remélem nem erősödik meg annyira, hogy a harmadik rész akciódús fantasy helyett szerelmi szappanopera legyen. Egyébként meg Team Archer.
"A várakozás az élet megrontója…"
"A várakozás az élet megrontója…"
Az újonnan érkezett szereplők közül Nicket és Daisyt találtam a legérdekesebbnek. Először ellenszenvesek voltak, de a végére megsajnáltam őket és még jobban haragudtam a főgonoszra. Jenna pedig Jenna. Aranyos, cuki vámpírlány, a cselekményt ugyan nem mozdítja előre sokkal, de segít megtartani a regény gimis feelingjét.
Szóval az első résznél jóval ütősebb, izgalmas, szarkasztikus sztorit kaptunk egy csipetnyi románccal. Ezzel a második kötettel új kedvenc sorozatot avattam, remélem mihamarabb kijön a folytatás, mert a függővég az gyilkos. Értetlenül állok a dolog előtt, ugyanis Sophiet valamivel badassebbnek ismertem meg. Mi az, hogy úgy sétált el, mint valami gondtalan nyugdíjas a virágozó kertben, holott körülötte... Á, nem spoilerezek.... Szóval igen, a vége az durván kiüti a biztosítékot, ezért is remélem, hogy mihamarabb jön a folytatás és kapunk még egy kis
5/5*
Én ugyanígy voltam vele :D, a végén nem tudtam mit kezdjek magammal, mert a harmadikat akarom a kezembe fogni, de még nem jelent meg :c. De úgy érzem, hogy Sophie anyja az akinek a végén gondolja az ember... és Archer *---* imádom és imádom
VálaszTörlés